Könyökízület

A könyökízület nagyfokú mozgékonysággal, mégis nagymértékű stabilitással rendelkezik. Ezért a leggyakoribb sérülése a baleset, vagy esés okozta orsócsont (radius) fejének törése. A könyök sérülései közül sok gyógyítható konzervatív módszerekkel.

Műtéti kezelést csak jelentős csontelmozdulással járó törések vagy instabilitással járó szalagsérülések igényelnek. A krónikus túlterheléses ártalmak is vezethetnek könyök betegségek kialakulásához, mint például a teniszkönyök vagy a golfkönyök.

A könyökízület felépítése

A könyök összeköti a felkarcsontot a singcsonttal (ulna) és az orsócsonttal (radius). Három részízületből épül fel:

Felkar-singcsonti ízület (humero-ulnaris ízület): ez az ízület a hajlításért és a nyújtásért felel.

Felkar-orsócsonti ízület (humero-radialis ízület)

Proximális radio-ulnaris ízület: utóbbi két ízület a hajlításért, nyújtásért és a csavaró (pronatio-supinatio) mozgásokért felelős.

Mindhárom ízületet körbeveszi egy egységes ízületi tok. Az ízület megfelelő működéséhez ezen kívül nyáktömlők (bursák), szalagok és a könyök körüli izmok is hozzájárulnak.

Diagnosztika

Szükség esetén modern képalkotó módszereket alkalmazhatunk a panaszok okának azonosítására és a sérülés következményeinek felmérésére. Ezek közé tartozik a digitális röntgen, az ultrahang, a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) = a mágneses rezonancia képalkotás és a nukleáris medicina (izotóp) vizsgálatok. Ortopéd sebészek és a radiológusok interdiszciplináris együttműködése révén biztosítható gyakorlatunkban a biztonságos betegellátás.

Kezelés és terápia

Számos könyökpanaszt ortopéd sebészeink konzervatív módszerekkel is sikeresen kezelnek műtéti beavatkozás nélkül. Sérülések és törés esetén az egyéni vizsgálat dönt az alkalmazandó terápiás eljárásokról.

Utókezelés és felépülés

Nagymértékben függ a sérülés típusától, súlyosságától és az alkalmazott terápiától, minden esetben individuális döntést igényel a rehabilitáció meghatározása.