ORTOPÉD specialista, TRAUMATOLÓGUS, SPORTORVOS

A Pécsi Ortopédiai Klinika egynapos sebészeti részlegének valamint a PTE ÁOK Sportmedicina Tanszékének vezetője.

bejelentkezés: Tel.: +36 70 430 6380 Mail: info@quattromedici.hu

A térdízület

A térdízület (Articulatio genus) az emberi test egyik legkifinomultabb szerkezeti eleme. Megteremti a kapcsolatot a comb és a lábszár között. Futás, kerékpározás vagy úszás közben – a térdízületünk mindig használatban van, még akkor is, amikor pihenünk. A térdízület a testünk legnagyobb és legösszetettebb ízülete.

 

A térdízület szerkezete

A térdízület összeköti a combcsontot a sípcsonttal, valamint a térdkaláccsal. Az ízületet az ízületi tok, ízületi szalagok és a térd körüli izmok stabilizálják. Az ízületi felszínek közötti illeszkedést két félhold alakú meniszkusz biztosítja, melyek a terhelési felszínt is növelik. Az egészséges térdízület háromfajta mozgást végez: hajlítás-nyújtás és a lábszár hossztengelye körüli forgás. Az emberi testtömeg és a centrifugális erők rendkívüli terhelést rónak a térdre, kitéve azt a sérülések és a porckopás veszélyének. Örökletes tényezők, a hosszú élettartam és a fokozott igénybevétel mind hozzájárulhatnak a sérülések és a kopás kialakulásához.

 

Diagnózis

Szükség esetén a panaszok okának felismerésére és a baleset következményeinek felderítésére modern képalkotó módszereket is alkalmazunk. Ezek közé tartozik a röntgen, az ultrahang vizsgálat, az MRI (mágneses rezonancia képalkotás) és nukleáris medicina (izotóp) vizsgálatok. Ortopéd sebészek és radiológusok interdiszciplináris együttműködése biztosítja gyakorlatunkban az optimális betegellátást.

 

Kezelés

Számos térdpanasz enyhíthető, kezelhető konzervatív módszerekkel, például gyógytornával, gyógyszeres kezeléssel, lézer- és mágneses terápiával, vagy kötések, kötszerek és az úgynevezett “Kinesiotaping” alkalmazásával. A különböző porcvédő terápiák, az instabilitás kezelése, valamint az optimális terhelés kialakítása jó eredménnyel enyhíthetik a panaszokat. Operatív eljárás csak a konzervatív módszerek kimerülése után, a pácienssel folytatott szoros konzultáció mellett jöhet szóba.

 

Operatív eljárások

Kiváló ortopéd szakembereink a legkevésbé invazív beavatkozásokra szakosodtak. Manapság már csak a rendkívüli mértékben kopott térdízület esetén van szükség protézis beültetésére. A minimálisan invazív térdműtéti technikák terén szerzett gyakorlati tapasztalatunknak köszönhetően ortopéd sebész szakembereink nagy megbízhatósággal érnek el kiváló gyógyulási eredményeket.

Kórképek

A boka különböző részeinek sérülése miatt a kezelést a klinikai képnek megfelelően, nagyon specifikusan végezzük.

Meniscus sérülés

A térdízület rostos gyűrűporcainak sérülése. A félhold alakú meniscusokat rostos porcszövet alkotja. Van egy belső (medialis) és egy külső (lateralis) meniscus, amely a sípcsont platójának szélén fekszik. Mozgás során mindig más helyzetbe kerülve növelik az ízületi felszínek közötti érintkezési felületet és csökkenti a porcfelületek közötti nyomást. Ha a meniscus elszakad a krónikus terhelés vagy baleset miatt, az fájdalmat, mozgás közbeni elakadást vagy a térdízület duzzanatát okozhatja. Ezen károsodások egy része műtét nélkül is meggyógyul, mások az ízület további kopásához vezetnek.

A meniscus sérülések műtéti ellátása

Ha a konzervatív terápia nem kellően hatékony, akkor a meniscus sérült része eltávolítható egynapos sebészeti ellátás keretei között altatásban vagy esetleg vezetéses érzéstelenítésben. A szakadt, sérült részek elsimítása után stabil heg képződik. Bizonyos akut sérülésformák esetén van értelme varrni vagy rekonstruálni a meniscust. Fontos ütéscsillapító funkciója miatt törekedni kell a meniscus lehető legnagyobb mértékben történő megőrzésére.

Utókezelés és felépülés

Egy nem komplikált meniscus sérülés után általában 6 alkalom gyógytorna 2-3 hétre elosztva elegendő. Ha a sérülés porckárosodással is kombinálódik, akkor az utókezelés bonyolultabbá és hosszabbá válik. A meniscus varratok, rekonstrukciók után szintén lényegesen hosszabb időt vesz igénybe az utókezelés. Ezekben az esetekben a szöveti gyógyulás folyamata akár 6 hónapig is eltarthat. Ez a hosszú rehabilitációs idő kiemelten fontos lehet pl. versenysportolók esetében, ahol lényeges a hosszú távú eredmény és nagy a térdízületre rótt terhelés.

 

A hátsó keresztszalag (PCL) szakadása

A hátsó keresztszalag szakadása sokkal ritkábban fordul elő. 100 keresztszalag sérülésből nagyjából egy eset a PCL sérülése, és ez sok esetben konzervatív módon is kezelhető, több hetes rögzítéssel egy speciális sínben. Ha a hátsó keresztszalag szakadása után a megfelelő kezelés ellenére sincs megfelelő mértékű hegesedés és a páciensnek problémái vannak az ízületi instabilitás miatt, akkor hátsó keresztszalag pótló műtét ajánlott.

Ezt általában a test saját semitendinosus / gracilis ínjával és a graft 2 felszívódó bio interferenciacsavarral történő rögzítésével végezzük. Az elülső keresztszalag-műtéttől eltérően PCL műtétet követően 6 héten át tartó rögzítésre van szükség, amely során a beteg járni tud. A sporthoz való fokozatos visszatérés az elülső keresztszalag-pótló műtéthez hasonlóan történik.

 

Kombinált tok és szalagsérülések a térdben

Egyes sérülések műtét nélkül is, rögzítéssel és fizioterápiával gyógyulnak. Más esetekben elkerülhetetlen az azonnali vagy halasztott műtéti kezelés.

 

Konzervatív és operatív kezelés

A keresztszalag-szakadást nem mindig kell feltétlenül megoperálni. Sok esetben a részleges szakadás konzervatív kezelése segíti az optimális gyógyulást. Ez esetben olyan tényezők játszanak fontos szerepet, mint a beteg életkora, a végzett sporttevékenység vagy a beteg foglalkozása.

 

Sebészeti módszerek keresztszalag-szakadás esetén

A kezelő ortopéd sebész részletesen megbeszéli önnel, hogy melyik műtéti módszer a legjobb az Ön számára. Olyan tényezők, mint az életkor vagy a végzett sporttevékenység, ugyanolyan fontosok, mint a kísérő betegségek.

 

A műtét után (keresztszalag szakadás)

A műtét után számos fontos feladata van a gyógyulási folyamat felgyorsítása érdekében. Rehabilitáció, izomerősítő gyakorlatok és a mozgáskoordinációs gyakorlatok segítenek a mozgás helyreállításában.


A térdkalács (patella) kórképei (a porcfelszín felpuhulása, térdkalács ficam)

A térdkalács is részt vesz a térdízület felépítésében. A négyfejű combfeszítő izom ínjába ún. szezám csontként (az inakba integrált csontok) van beágyazva. Az ín és maga az ízület mechanikus védőeszköze, nyújtáskor és hajlításkor a térdkalácsárokban felfelé és lefelé mozog. Ez általában nem fájdalmas és zajtalan.

Különböző okokból ez a folyamat megzavarodhat, és a térdkalács meghibásodásához vezethet. Ehhez olyan kórfolyamatok vezethetnek, mint például a térdkalács fejlődési rendellenességei, a patella árok fejletlensége, a végtag tengely eltérései, valamint baleset okozta elmozdulások. A patella a normálisnál jobban ráfeszül a térdkalács árokra és ez a porc károsodásához vezet. A porc egyre inkább lágyabbá és vékonyabbá válik. Gyakran fájdalom jelentkezik lépcsőzéskor, vagy amikor a térd kényszerűen hajlított helyzetben van, például autóvezetés során vagy hosszasan tartó ülés esetén (pl. moziban). A tünetek kezdetben enyhíthetők a fizioterápiával és különböző porcvédő terápiákkal. Ha a konzervatív kezelések sikertelenek, előfordulhat, hogy műtétet kell elvégezni.

 

Operatív terápia

Visszatérő részleges vagy teljes ficamok esetén, amikor a patella mozgása (tracking) nem megfelelő, nem a patella árokban mozog a műtéti beavatkozás célja az optimális biomechanika visszaállítása. Ha a növekedési porc elcsontosodott, a térdkalács ín tapadásának az áthelyezése végezhető, a megfelelőbb biomechanikai viszonyok elérése érdekében. (Elmslie műtét)

 

Utókezelés és felépülés

Azok a kisebb beavatkozások, amelyek nem érintik a térdkalács ín tapadását, 2-4 hét alatt meggyógyulnak. Ha szükség van a térdkalács ín tapadásának áthelyezésére, akkor a teljes felépülés a keresztszalag műtéthez hasonlóan 3-5 hónapig is eltarthat. Súlyos porckárosodás esetén egy ideig a végtag tehermentesítésére van szükség. A cél az, hogy először az ízület, majd az izmok is regenerálódjanak. Ennek a kezelésnek a felépülési ideje több tényezőtől függ, például a beavatkozás nagyságától, a porckárosodás kiterjedésétől, és a beteg foglalkozásától.

A teljes felépülési idő 2 és 16 hét közé tehető. A műtét után a beteg 6 hétig nem vezethet autót, 6-10 hónap elteltével térhet vissza a reguláris sporttevékenységhez, bár sok esetben az ilyen pácienseknek már hosszú a betegútja, és régebb óta nem tudtak tornázni.

Keresztszalag szakadás

Keresztszalag szakadás esetén két kórképet különböztetünk meg: az elülső keresztszalag szakadást és a hátsó keresztszalag szakadást. Az elülső keresztszalag szakadása gyakrabban fordul elő, mint a hátsóé.

Az elülső keresztszalag szakadása

Az elülső keresztszalag (ACL) a térdízület egyik stabilizáló eleme, amely meggátolja a sípcsont előre csúszását és részt vesz a térdízület oldalstabilitásának biztosításában is. Ha közelebbről megvizsgáljuk az elülső keresztszalagot, 2 köteget különböztethetünk meg: az úgynevezett anteromediális köteget és a posterolaterális köteget. Az anteromediális köteg megakadályozza a sípcsont előre mozdulását, míg a posterolaterális köteg a sípcsont csavarodását (rotatioját). Ez már a normál járás során is fontos, mert a test gyorsulása és lassulása a térdben nyíróerőket generál, melyeket az izmok és az ínszalagok normális körülmények között elnyelnek.

Az instabil térdben járás közben minden lépésnél kicsi, káros „mikro-elmozdulások” jönnek létre, melynek hatására hosszú távon más, korábban egészséges ízületi elemek, például a meniscusok és a porc is károsodhat. A sérülés leggyakrabban hirtelen irányváltással történő mozdulatok során jön létre, amely gyakran előfordul az olyan kontakt sportokban, mint a kézilabda, a labdarúgás vagy a kosárlabda. Gyógytorna és izomerősítés hatására sok esetben elérhető kielégítő térdfunkció. Ez minden bizonnyal elfogadható az idősebb betegek számára, akiknek nincsenek sporttal kapcsolatos ambícióik.

A fő probléma nem a térd egyszeri fájdalommal esetleg duzzanattal járó állapota, hanem inkább az instabilitás miatt kialakuló porckopás, amely tartós károsodást okoz az ízületben. Ezért néhány kivételtől eltekintve a szakadt elülső keresztszalagot pótolni kell. A varratot vagy a műszalaggal történő pótlást ma már világszerte nem tartják ígéretesnek.

Az elülső keresztszalag (ACL) pótló műtét

Az elülső keresztszalag pótlására artroszkópos sebészeti módszereket alkalmazunk. Ritka esetekben az elülső keresztszalag két kötegéből csak az egyik szakad el. A szalag pótlását a test más saját ínjának, leggyakrabban a semitendinosus vagy gracilis inak felhasználásával végezzük. Különböző egyénre szabott méretű graftokkal és fúrási szögekkel minden beteg a saját maga számára optimális keresztszalag-pótlásban részesül.

A keresztszalag-műtét első kísérleteivel ellentétben, amikor az elülső keresztszalag megvarrásával próbálkoztak, manapság a keresztszalagot különféle helyettesítő anyagokkal rekonstruálják. Ezt keresztszalag-pótló műtétnek hívják. A műtét után az esetek több mint 90% -ában tartósan biztosítható a stabil ízület.

A műtét optimális időzítése

A keresztszalag szakadása után azonnali helyreállításnak általában nincs értelme – gyakran nem is ajánlott, mivel a balesetet követően gyorsan végrehajtott műtét újabb traumát jelent az ízület számára és így gyakrabban fordul elő, hogy az ízület hegszövettel kitöltötté válik (arthrofibrosis). Csak kivételes esetekben – komplex térd instabilitás, többszalagos sérülés esetén – kell ettől eltérni. A műtétre általában a sérülést követően 2-6 héttel kerül sor.

Lehetséges helyettesítő anyagok

A legtöbb esetben a test saját szövetét használjuk a keresztszalag helyreállítására, mivel ezek használatával a legkisebb az esélye a kilökődésnek. Ilyen inak lehetnek:

Quadriceps ín

Semitendinosus és/vagy Gracilis ín

Patella ín (térdkalács ín)

Felnőttek esetében a quadriceps ín a legszélesebb körben alkalmazott az ACL pótlásként. Szükség lehet a semitendinosus / gracilis inak alkalmazására, amennyiben bizonyos anatómiai állapotok azt indokolják (pl. korábbi műtét). A megfelelő graft kiválasztása minden beteg esetébenen egyedileg történik.

Gyermekeknél és serdülőknél főleg a semitendinosus és / vagy gracilis inakat alkalmazzuk, mivel ennél az ACL pótló műtétnél lehet a legoptimálisabban elhelyezni a furatokat úgy, hogy minél kevésbé sértse a növekedési porcot. A semitendinosus / gracilis ín felszívódó csavarokkal vagy ún. „endobutton” (titán konzollal ellátott rögzítő eszköz) segítségével van rögzítve.

Utókezelés és felépülés

A műtét utáni napon gyógytorna kezdődik, azonban emellett a végtag tehermentesítése szükséges. A gyógytorna célja az izmok erősítése és a koordinációs mozgások fejlesztése. A gyógytorna folytatása 2-5 hónapig szükséges. Az első 14 nap alatt szüksége lehet más emberek segítségére, hiszen eleinte pl. nem vezethet autót sem. Amunkából való kiesés időtartama nagyjából 2-8 hét. Úszás 2-3 hét után lehetséges, 4-6 hét után pedig kerékpározhat is. Nagyjából a műtétet követően 3 hónappal a könnyű kocogás is megengedett, 5-8 hónap elteltével pedig teljesen visszatérhet a műtét előtt végzett mozgásformákhoz.

 

Arthrosis (porckopás)

Az osteoarthritis világszerte a leggyakoribb ízületi betegség. A kopás oka az ízület teherbírásának és az ízületi porc terheltségének az aránytalansága.

Hajlamosító tényezők lehetnek:

  • Genetikai faktorok
  • Elhízás
  • Veleszületett és szerzett ízületi betegségek
  • Baleset
  • Korábbi műtétek
  • Ízületi túlterhelés a munka és a sport miatt
  • Kor
  • Fertőzések

 

Az osteoarthritis tünetei:

  • Fájdalom
  • Csökkent terhelhetőség
  • Duzzanat, nyomásérzékenység
  • Időszakos folyadékgyülem
  • A tengelyeltérések (O-láb, X-láb)
  • Ízületi instabilitás
  • Ropogás, kattogás
  • Csökkent mozgásterjedelem


Konzervatív és operatív terápiás lehetőségek

Nincs csodaszer az osteoarthritis kezelésére. A betegtanácsadás nagyon fontos. A lehetséges terápiák áradata miatt a legoptimálisabb a személyes, egyénre szabott tájékoztatás a terápiás lehetőségekről. Az ördögkaromtól és a porc elsimításától a meniscus vagy porcszövet pótlásáig sok lehetőség megjelenik a médiában és a magazinokban. De melyik terápia a legalkalmasabb az Ön számára? Milyen mértékű sikerre számíthatok? Ugyan azoknak a kezeléseknek különböző eredményei lehetnek más-más arthrosisban szenvedő betegnél.

Ugró térd szindróma (Apex patellae szindróma)

Ez a térdkalács alsó pólusánál a patella ín gyulladásos irritációját jelenti, amely gyakran csonthártya irritációval, valamint a Hoffa zsírtest és az ín megvastagodásával jár. Ez a kórkép viszonylag gyakran előfordul a magasugrók és a távolugrók körében, akiknél az ín a csonton erős húzó- és nyíróerőknek van kitéve. A túlterhelés, valamint a helytelen statikus terhelés, a térdízület hajlító és nyújtó izmainak egyensúlytalansága és a térdkalács porckárosodása mikrotraumákhoz vezetnek az ín tapadásánál. A tünetek (súlyos fájdalom a térdkalács aljánál, melegség, bőrpír és fájdalom nyújtáskor) általában hirtelen jelentkeznek.

Konzervatív terápia

Ugró térd szindróma esetén hatásos kezelés lehet a hűtő borogatás, a különböző pakolások és a gyulladáscsökkentők. Krónikus lefolyás esetén szóba jöhet infiltráció, lézeres kezelés, lökéshullám-terápia, akupunktúra, hiperbárikus oxigénterápia, talpbetét, tépőzáras kötés és izomerősítő tréning.

Operatív terápia

A sebészi megoldás magába foglalja a gyulladásos szövetek és a térdkalács alsó pólusának részleges eltávolítását

Utókezelés és felépülés

A műtét után 3-4 hétig tartó rögzítő sínkezelés és az alsó végtag tehermentesítése szükséges a megfelelő regenerációs idő biztosításához. Ezt követi egy 2–4 hónapos rehabilitációs időszak.